A szülőnek is le kell válni
A szülőszerep leválások sorozata. A gyermek felnövése, felnőtté válása során egyre távolabb kerül a szüleitől, mígnem teljesen leválik, függetlenedik tőlük. A legkritikusabb talán a valódi, végleges leválással szembesülni, amikor a fiatal tartós párkapcsolatot alakít ki.
Az ifjúkori végleges leválás, amely elköteleződéssel egészül ki, gyakran válságos a szülők számára. Már a serdülőkor során is sok probléma kerülhet felszínre, a szülők feladatvesztettnek érezhetik magukat. Gyermekük már nem igényli azt a gondoskodást, amit kisgyerekként. Elkezd a saját feje után menni, nem kéri ki mindenben a szülei véleményét, nem számol be minden lépéséről. Családon kívüli programokat szervez, mígnem egy másik fiatalban párt talál magának, aki felé elköteleződve már nem a származási család lesz az elsődleges, hanem (jó esetben) az új kapcsolat építése, közös életük kialakítása, a szerelmi partner és a közös célok válnak legfontosabbá.
A szülőknek el kell fogadniuk, hogy gyermekük felnő. Az elengedés, leválás folyamata érzelmileg sokszor nehéz, és meglehetősen próbára teszi a szülők megküzdési képességét. Miért ilyen nehéz ez a folyamat? Sok esetben nehezen mond le a szülő a gondoskodó szerepről, másként nem érezné elég fontosnak magát. Nem szeretné elengedni gyermekét, nem akarja felnőttként kezelni őt, másként magárahagyottnak érezné magát. Sok esetben így kárpótolja magát házassága hiányosságaiért, a gyerekét használva akarja megőrizni fontosságérzetét, megbecsültségét. Ez a fiatalnak sokszor terhes, hiszen az ő önállósodását, érzelmi leválását is nehezíti, de nem akarja megbántani szülőjét, „hiszen ő csak jót akar”. - Így nehéz kialakítani az egészséges határokat.
Könnyebb azoknak a szülőknek, akiknek vannak egyéb kreatív elfoglaltságot jelentő feladatai, hobbijai, tartalmas párkapcsolata és megfelelő társas kapcsolatai. Ezek segítenek elfogadni a gyermek leválását, eltávolodását, és felszabaduló energiáit tartalmas elfoglaltságokba fordítani. A szülők ideális esetben egymás felé fordulnak és megújulhat a házassági kapcsolat, programokkal, utazással, társasági élettel. Rosszabb esetben felszínre kerülhetnek a házassággal kapcsolatos problémák, rájönnek, hogy kapcsolatuk kiürült, már csak szülőkként működnek együtt, ezen kívül semmi más nem tartja össze őket.
Előnyös kimenetel esetén a szülő a gyermekével szembeni aszimmetrikus, alá-fölérendeltségi viszonyulását képes lesz elfogadó egyenrangúságba, egyfajta baráti szerepbe fordítani. Fokozatosan, szeretettel, támaszt, tudást, figyelmet nyújtva engedi el gyermekét. Ideális esetben ez nem távolságot, kommunikációs zárlatot jelent, hanem a gyermek baráttá válását. Mindez sok nagyvonalúságot, önzetlenséget és odafigyelést igényel. Készségesnek, de nem erőszakosnak lenni, beletartozni a gyermek életébe, de engedni felnőni, dönteni, saját stílust, saját életet kialakítani.
Ahol elakadt a leválás, mert a szülő nem szeretné elengedni felnőtt gyermekét, esetleg nem képes érett személyiségként kezelni őt, érdemes átgondolni min és hogyan lehetne változtatni a harmonikus kapcsolatért.
Előzmény cikk: Leválási bonyodalmak