Lakó Gabriella

A serdülőkor feladata a fiatal saját identitásának megfogalmazása mellett az önállósodás megkezdése és fiatal felnőttkorra való elérése: a szülőktől való függetlenedés, leválás nem csak jogi értelemben, hanem egzisztenicálisan, a döntések területén és érzelmi szinten egyaránt.
A szülőknek sokszor fájdalmas, de mégis természetes folyamat, hogy serdülőkorban a fiatal véleményében, döntéseiben, választásaiban függetlenedni kezd a családjától. Elkezdi kialakítani a saját nézeteit és megfogalmazni saját szabályrendszerét. A leválásnak több dimenziója van, de gyakran egyik vagy másik fél túlzott ragaszkodása miatt nem tud megvalósulni a teljes körű függetlenedés.

Az egyik problémás terület az egzisztenciális függetlenedés, azaz az anyagi és lakóhelyi leválás, amely előfeltétele a felnőttösödésnek. Ennek sokszor anyagi korlátai is vannak, de az tény, hogy amíg a származási családjával lakik valaki, addig nem a saját normái szerint él, hanem kénytelen továbbra is elfogadni a szülők által kialakított szokásokat – ez sok konfliktus forrása is egyben.
A leválási folyamatnak része, hogy a fiatal meg tudja fogalmazni, mit jelent számára a felnőtt identitás, mit jelent számára felnőttnek lenni, és hogyan tudja ezt megvalósítani. Sokan vannak, akiknek nagyon kényelmes egy félig gyerek-félig felnőtt szerepben benne maradni. Élvezik az ebből származó előnyöket, mert van, aki ellátja őket és jó esetben még érzelmi hátteret is nyújt. Ennek hátránya azonban a részleges felelősségvállalás a saját életviteléért, gátat szab az érzelmi függetlenedésnek, illetve akadálya lehet az önálló döntéshozásnak. Az érzelmi függetlenedés tehát a másik bonyodalmas terület.

A részleges leválásból számos probléma eredhet. A szülőktől való túlzott érzelmi függés és a felelősségvállalás részlegessége miatt a személyiség érése megakadhat, problémákat okozhat a felnőtt identitás kialakításában, valamint a különböző társadalmi szerepekbe való beilleszkedésben (pl. saját szülői szerep, munkavállalói szerep). Az érett, felnőtt párkapcsolat kialakításához is elengedhetetlen a leválás. Ennek hiányában párkapcsolati kötődési problémák alakulhatnak ki, lojalitás konfliktusok léphetnek fel (még mindig a származási család az első), és végső soron a párkapcsolat vagy házasság kudarcát eredményezheti.

„A leválás előfeltétele a pszichoszociális érettség kialakulása, a felnőtt identitás megléte. Ez alapozza meg, hogy érzelmileg valaki egyre függetlenebb legyen szüleitől, tudjon kötődni majdani partneréhez, lojalitását a szülőkről társára, később új családjára tegye.” (Hajduska, 2012) Ez azonban nem egyszerű feladat, és gyakran konfliktusok kísérik, hiszen két ellentétes érdek ütközik egymással: a fiatalnak előnyére válik a leválás, míg a szülők sok esetben veszteségként élik meg. Ezért mindkét részről megfelelő megküzdési stratégiák szükségesek ahhoz, hogy a leválásból jó és szimmetrikus felnőtt kapcsolat alakuljon ki.

A témát a következő cikkemben folytatom: A szülőnek is le kell válni